FIGYELEM!

Látogass el az új blogomra is, ahol csak és kizárólag a KAVARGÓ RÓZSASZIRMOK című regényemmel foglalkozom! Direkt link a jobb szélen!

2016. május 12., csütörtök

Kirándulás Wales-ben

Az Egyesült Királyság manapság inkább a munkavállalók körében kedvelt, kirándulási célból sokkal kevesebben választják. Pedig rengeteg gyönyörű látnivaló van a szigetországban, amit egyszer az életben mindenképpen meg kell néznünk. Ilyen lélegzetelállítóan csodálatos hely a Wales keleti részén fekvő Snowdonia National Park és a kis, part menti város Conwy.
A Snowdonia National Parkban található Snowdon csúcs Wales legmagasabb pontja, a maga 1085 méterével. A táj gyönyörű, a tavakkal, hegycsúcsokkal és hegyi patakokkal átszőtt látkép olyan hatást kelt az emberben, mintha megállt volna az idő. A csúcsra 6, különböző nehézségű úton kapaszkodhatunk fel, ami közel 5 órás túrát jelent. Aztán persze ugyanennyit vissza, de a látvány mindenképpen megéri a fáradozásokat.
 
A felhőkbe burkolózó hegyek
Turistaút a tavon át
Kristálytiszta tavak
A vízesések birodalma

A nemzeti parkot egyébként 1951-ben hozták létre, hogy megóvják a természetes táj értékeit, mely azóta is több százezer látogatót fogad évenként.

Ha arra adjuk a fejünket, hogy meglátogatjuk ezt a nem mindennapi szépségű természeti képződményt, érdemes előtte foglalnunk egy szobát valamelyik Conwy-ban található bed and breakfast-ben. Ezt már minimális összegért megtehetjük, s, a fárasztó túra után kocsiba huppanva csakhamar elfoglalhatjuk szállásunkat Conwy valamelyik kedves, walesi lakójánál. Ha a Nap lebukik a tenger habjai mögött, betérhetünk a part mentén fekvő, igazi walesi hangulatot idéző Liverpool Arms nevű pubba, ahol vérbeli helyiekkel találkozhatunk, akik énekszóval és koccintással köszöntik a felkelő Holdat. 

Liverpool Arms Pub, Conwy
A városka teljesen ráhangolódott a turizmusra, szinte minden második házban találni kiadó szobákat, melyhez másnap reggel egy tradicionális, english breakfast-öt is kapunk a tulajtól. Ha teletömtük a bendőnket indulhat is a városnézés, mely jó pár óránkat fel fogja emészteni. 

Kihagyhatatlan az I. Edward király idején épült vár, melynek véres történelme és csodálatos kialakítása népszerű látogatóhellyé teszi az építményt. 
Conwy Castle a távolból

Conwy Castle belülről

Kilátás a vár legmagasabb tornyából
A vár egyik ablakában
A város másik látványossága és a szellemvadászok kedvelt helye a Plas Mawr, vagy angol nevén „The Great Manor”. Az elizabeth-korabeli épületnek is véres történelme van, a dolgozók és látogatók állításuk szerint mind a mai napig találkoznak a szellemformát öltő egykori lakókkal. (Megjegyzem, én egy árva lelket sem láttam). A történet szerint az 1500-as évek második felében Roberty Wynn oda volt a tengeren, mindenidős felesége, karjában kisfiával a toronyban állva kémlelet a messzeséget és várta haza urát. A szoba azonban nyirkossá és hideggé vált, így a fiatal feleség úgy döntött, hogy lesétál a meredek lépcsőn és megmelegszik kicsit. A szóbeszéd szerint rátaposott hosszú ruhájára, majd karjában a gyermekével és hasában a még meg nem született kisbabával lezuhant a lépcsőn és összetörte magát. A szolgák orvost hívattak, de az orvos nem tudta megmenteni a fiatal édesanyát, sem a gyermekeket. A pletykák szerint az orvos, félve a hazatérő férj haragjától a kéményen át próbált meg menekülni, onnan azonban sosem jutott ki, ott lelte halálát. A történet érdekessége, hogy a testet sosem találták meg. A szemtanúk szerint a majorban kísért a fiatalon elhunyt Lady Wynn, a férje Robert Wynn, az orvos és egy fekete szellemmacskát is látni vélnek időnként.

Plas Mawr kívülről

Korhű terítés, Plas Mawr
Ezen a lépcsőn zuhant le a fiatal nő
Kilátás a Plas Mawr toronyszobájából


Ha ráuntunk a borzongásra látogassunk el a Liverpool Arms közelében található „The smallest house in Great Britain” névre hallgató parányi látványossághoz. A kicsiny lakás a 16. században épült, tulajdonosa egy jól megtermett halászember volt, akinek – az állítások szerint – ha feküdt, kilógott a lába az ablakon. A házat ma már nem lakják, turisztikai látványosság, pár fontért pedig be is kukkanthatunk Nagy-Britannia legkisebb házába. 
A legkisebb ház oldalról

Nagy-Britannia legkisebb háza 

A nap megkoronázásaként sétáljunk végig a várfalon, majd üljünk be egy fish ’n chips-esbe és fogyasszunk el egy jó kis tradicionális brit ételt. Ne feledkezzünk el hangsúlyozni az eladónak, hogy nem kérünk a krumplira ecetet! 




2016. május 11., szerda

Szellemhistóriák 2.

Jó pár éve már annak, hogy egy serdülő kislányt megerőszakoltak és meggyilkoltak egy kelet-magyarországi kis faluban. Az eset rég feledésbe merült, sokan még csak nem is tudnak róla, a gyilkos is szabadlábon van már. A kislány emlékét azonban őrzi a sűrű, út menti bozótos, ahol búcsút intett ennek a világnak, s elindult egy olyan helyre, ahol már nem érheti fájdalom. Vagy talán a fák lombkoronája olyan szorosan zárult össze haldokló kis teste felett, hogy nem tudott eltávozni ebből a világból, s lelke azóta is röghöz kötve bolyong az élők között.

Két ifjú sétált haza a kivilágítatlan úton a szomszédos faluból, fényforrásként csak a fejük felett kacsintgató csillagok szolgáltak a sötét, magányos éjszakában. Meglett legények voltak már, nem féltek a sötéttől, s falusiak révén az éjszakában kószáló vadaktól sem. Pedig akadt vaddisznó és róka is ezen a tájon bőven, mégis bátran szelték a kilométereket a hazavezető úton.

Szemükkel pásztázták a sötétséget, közben pedig jókedvűen beszélgettek. Csakhamar figyelmesek lettek két, velük szemben közeledő árnyra. Az egyik árny magas volt, mint egy felnőtt, vagy legalábbis nagyobbacska fiú, másikuk aprócska termetű, mintha egy tízes évei elején járó leányka lett volna. A két árny szorosan egymás mellett haladt, úgy tűnt, hogy beszélgetésbe elegyedtek.

Legényeink figyelték egy ideig a feléjük tártó párost, de nagyobb figyelmet nem fordítottak rájuk, mindaddig, amíg egyik pillanatról a másikra fel nem szívódtak, mintha sosem léteztek volna. A két fiú egy fél percig lefagyott, mégsem szokványos, hogy két ember köddé váljon az ember szeme láttára, majd felocsúdva a kábulatból egyikük megszólalt: Ott ölték meg a kislányt.

Az erdőből felcsapott egy túlvilági hang, olyan, amit a két fiú még sosem hallott. A kísérteties hang végighasított az éjszakai csöndben, a két fiú pedig – mintha csak telepatikus kapcsolatban lettek volna egymással – egyszerre vágott hátraarcot és futott vissza a faluba.
Közel felnőttek voltak már főhőseink, s nem azok a fajták, akik ne ismernék az erdő zajait, vagy megriadnának egy állat hangjától. Nem, ők úgy ismerték ezt a tájat, s az állatvilágot, mint a tenyerüket. Egészen biztosak voltak benne, hogy a hang nem állattól származott.

Elképzelhető, hogy a kislány játszotta újra számukra azt, ahogy gyilkosa becsalta a lombok közé? Talán a megfojtott lányka utolsó halálhörgései hagytak olyan nyomot a természetben, ami időnként megmutatkozik az élők előtt? Így próbálná életben tartani az emlékét? Esetleg – ahogyan a pletykák is tartják – nem az igazi gyilkos bűnhődött a lány halálért és a nyughatatlan lélek nem képes továbblépni addig, amíg ki nem derül az igazság?

Ezt talán sosem tudjuk meg. De az biztos, hogy történt valami azon az éjszakán, amit a két fiú azóta is élete legrosszabb és legborzalmasabb estéjeként emleget. Karjukon feláll a szőr, hangjuk elhalkul, pulzusok felélénkül, ha emlékeikről kérdezem őket. Valami történt, ott, a csillagok fénye alatt, a bokrok sűrűjében, melyre mai ismereteink szerint nem tudunk magyarázatot adni.