Ugrás a fő tartalomra

5 utópisztikus gondolat, amitől jobb lenne a világ

Lenézzük a korábbi korokat. "Sötétnek" tituláljuk a középkort, nevetünk a régi embereken. Elszörnyedve gondolunk bele, hogy milyen borzalmas lehetett az életük mobiltelefon, televízió, internet, autó, modern orvoslás és "demokrácia" nélkül. De valóban így volt-e? Olyan rossz lehetett, hogy, ha látni akartuk a másikat és beszélni akartunk egymással, akkor személyesen kellett találkoznunk? Olyan rossz volt autó helyett lóháton vágtatni dombokon és hegyeken át, közben élvezni Napunk éltető fényét, hallani a fák levelének susogását, érezni az arcunkba csapó virágillattal megfűszerezett szelet? Olyan borzalmas volt mérgek helyett anyaföldünk növényeivel kezelni a betegségeinket és ésszerű szabályok között élni úgy, hogy az emberben még volt alázat, tisztelet és megbecsülés? Szerintem, ha elődeink látnák, hogy hova jutottunk, a szívük megszakadna a bánattól. 
A világ elkorcsosult, az úr a pénz lett, a pénzt pedig az szerezheti meg, aki gátlástalanul áttapos a másik emberen. Ez a világ a lélektelen emberek paradicsoma, azoknak kedvez, akikben már az emberség szikrája sem lobog. 
Visszafordíthatatlan lenne ez a folyamat? Az emberiség megérett a pusztulásra? Eljött a modern Szodoma és Gomora kora? Nem hiszem, hogy így van. Amíg az emberiség csak egy kis magjában is ott van a szeretet, addig visszafordítható a folyamat. Nem hiszek a gyűlölet létezésében, csak a szeretet hiányában. Mert ez a világ kiöli az emberből a szeretetet és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy elég erő legyen bennük ahhoz, hogy a legnagyobb viharban is talpon tudjanak maradni. Csak egy maroknyi lélek képes emelt fővel elviselni, hogy a szemetet a szemébe fújja a szél. Még kevesebben vannak azok, akik mosolyogva tűrik ezt, és próbálják kebelükre ölelni a szelet, hogy csendesedjen le és pusztítás helyett életet teremtsen. Mert ez a világ a szeretet hiányosok világa. Vagy ölsz, vagy halsz. Sarkalatos példa, de attól még igaz. 
Pedig olyan kevésre lenne szükség ahhoz, hogy ez a több mint hét milliárd ember békében és boldogságban éljen ezen a kozmikus bölcsőn. Elég lenne öt apró dolog és a változás szárba szökkenne, mint a tavaszi eső áztatta földben a mag. Az első ilyen a környezet és az élővilág tisztelete és megóvása. Földanyán egy olyan bonyolult ökoszisztémát hozott létre a Teremtő, aminek a megbolygatásához az emberi fajnak sem joga, sem tudása nincs. Ha kiírtjuk Földünk tüdejét, az esőerdőket, lesz ugyan pár évre való újonnan kialakított mezőgazdasági területünk, de helyét nem sokkal később átveszi a meddő talaj, amit semmi sem tud már megtermékenyíteni. Nem beszélve a bioszféra egyensúlyának felborulásáról, ami végzetes kimenetelű lehet. Meg kell említeni az esőerdőkben lakó törzsek, állat- és növényfajok pusztulását is. Az ember ne játsszon Istent. Azért kaptuk ezt a csodálatos bolygót, hogy sokasodjunk és szaporodjunk rajta, nem azért, hogy felégessük, és a semmivel tegyük egyenlővé a Teremtő csodálatos munkáját. Ugyanígy veszélyes, primitív és önző dolog a vizek szennyezése, a mezőgazdaságban használt vegyszerek túlzásba vitt alkalmazása a magasabb haszon elérése végett. A Föld nem a miénk. Kölcsönbe kapjuk, hogy leéljünk rajta X-évet, majd örökül kell hagynunk utódaink számára. Ha mérgezzük, kifosztjuk, felégetjük, akkor gyermekeink szájából vesszük el a kenyeret és az éltető vizet. Fontos dolog még, mely gyökeresen kapcsolódik a környezetvédelemhez, a fosszilis energiahordozók felhasználásának feladása és áttérés a megújuló energiaforrások alkalmazására. Ilyen a napenergia, a szél- és vízenergia, a geotermikus- valamint ár-apály energia, továbbá a biomassza és a hidrogén, mint megújuló energiaforrás használata. Ezek, mint nevükben is benne van nem merülnek ki, ugyanakkor nincsenek káros környezeti hatásaik. 
Másodikként említeném a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és megszüntetését. Mióta világ világ mindig voltak gazdagabbak és szegényebbek, ez tény. De azért álljon már meg az ökrös szekér! Az embernek kiugrik a szeme, mikor azt olvassa, hogy az emberiség leggazdagabb egy százaléka birtokolja a világ vagyonának a felét. Ezek a zsidó-bankár családok, mint a Rothschildok, Morganok és Rockefellerek már annyira ismertek, hogy még a helyesírás ellenőrző sem húzza alá a nevüket, amikor pötyögöm a billentyűkön. Aki nem hallotta még ezeket a neveket, vagy nem tudja hova tenni őket, annak tényleg nem tudok mit ajánlani, csak azt, hogy vesse magát le a Taigetoszról, mert ezek szerint csak egy, a világunkban vegetáló lény, vagy kezdje el magát képezni és emelkedjen ki a bégető nyájból. Nem normális, hogy ezek a családok kisajátítanak maguknak népeket, nemzeteket, emberek milliárdjait döntik nyomorba, milliókat ölnek meg, vagy éheztetnek. Háborúkat kreálnak, mintha egyfajta videójátékot játszanának egy mással, hogy melyik nyeri meg az aktuális játszmát. Sőt, sokszor családon belül is ilyen perverz módokon szórakoznak. Mit számít nekik az a több millió emberélet? Az éhező nők és gyermekek? A fronton elhulló férfiak? A romba dőlt álmok, a siralomházzá változott országok, az eltüntetett ősi népek? Ennek a mocskos, Istent játszó, uralkodó elitnek a megdöntésére csak mi, "egyszerű emberek" vagyunk képesek. Le kell őket taszítani, a mi verejtékünkből kreált trónjaikról, a felhalmozott javaikat pedig arra kell használni, hogy megteremtsük a harmóniát a Földön. Először is számoljuk fel a nyomort és az éhínséget. Ugyanannyi jogunk van ehhez a bolygóhoz, mint azoknak, akik gyémántpalotáikból sorsunk felől ítélkeznek. 
Harmadik pont a gyógyszeripar megregulázása. Nem szeretném démonizálni a nyugati orvoslást, mert általa igenis hasznos és életmentő gyógyszerek állhatnak a rendelkezésünkre. Ugyanakkor, a gyógyszeripar az egyik legmocskosabb és legnagyobb hasznot hozó üzletág a világon, és szintén a fent említett családok tartják a markukban. Rengeteg olyan betegség van, mely csak a 20.-21. században jelent meg, megjelenésében pedig vélhetőleg közrejátszottak bizonyos gyógyszergyártó
cégek. Vagy gondoljunk bele abba, hogy pár évente mindig megjelenik egy-egy járvány, melynek kivédéséhez milliónyi vakcina legyártására és beadására van szükség - ami ugye hasznot termel. Az elmúlt pár évben kettő ilyen is volt, ami hirtelen eszembe jut. Egyikük a madárinfluenza, másikuk az ebola. A Föld nevű bolygón mindig is voltak járványok, ebben nincs semmi újdonság. Elgondolkodásra inkább az ad okot, hogy ezek a járványok furcsa mód mindig olyan helyeken jelennek meg, ahová a nagyhatalmakat gazdasági érdekek fűzik. Ezek általában a nyersanyagokban és nemesfémekben gazdag afrikai országok. A direkt módon majdhogynem kőkorszaki szinten tartott afrikai lakosság tökéletes alanya a különböző orvosi kísérleteknek is. Ha kell, ha nem, oltják őket mindenféle szerekkel, aztán legrosszabb esetben jobb létre szenderül közülük néhány. "Nem kár értük, úgyis vannak elegen" - gondolhatják ezek az emberek. Meg persze, akkor már az anyagi haszonszerzésről sem feledkeznek meg. Megszerzik a bányákat, a fosszilis energiahordozókat, minden értéket, amit az emberiség bölcsője a méhében rejteget. Kérdem én: "Ezeket, a gátlástalan, kisemmiző, anyagias, erkölcstelen, szívtelen embereket nem anya szülte? Hová tűnt belőlük a szeretet? Útjuk mely állomásán távozott el a lelkük minden jósága?" Minden ember jónak szülteik, és csak útja során válik rosszá, amikor elveszíti önmagából a szeretetet. Ahogy Jézus is tanította, ezeket az embereket nem büntetni, hanem gyógyítani kell, a szeretet erejével. Gondoljunk csak bele: Az az ember lesz a nagyobb állatvédő, aki sosem volt állatkínzó és sosem ölte meg az állatokat, vagy az, aki minden útjába kerülő kis jószágot lemészárolt? Kiben lesz benne a lelkiismeret furdalás? Hát persze, hogy az utóbbiban. Az lesz a legnagyobb állatvédő, aki valaha állatokat ölt - persze, csak ha felébred a lelkiismerete. Ezen példa alapján elmondhatjuk, hogy azokat az embereket kell meggyógyítanunk a szeretet erejével, akik most a legmocskosabb bűntetteket követik el az emberiség ellen. Mert ők olyan pozícióban vannak, hogy ha megszólal a lelkiismeretük, ők tehetnek a legtöbbet az emberiség jövőjéért. 
Negyedikként említeném a hagyományos családmodell megóvását. Mielőtt a feministák farkast kiáltanának, és virtuálisan vasvillahegyre szúrnának szeretném leszögezni, hogy büszke nő vagyok. Úgy gondolom, hogy egy nő semmivel sem kevesebb, mint egy férfi, a Teremtő erő egyenlőnek teremtett minket, a világegyetem két princípiumának leképeződéseként. Ez megjelenik minden nagy ősvallásban, nem kell messzire mennünk, saját magyar ősvallásunkban is. "Balról a Hold és jobbról a Nap". A nő testesíti meg a Holdat, míg a férfi a Napot. Ezen tökéletes egységnek, Arany Atyácskának és Ezüst Boldogasszonynak a teremtő erejéből pedig megszületik a világ. Az új keletű patriarchális vallások, mely az emberiség korai időszakaiban még nem voltak jellemzőek, teljesen kihagyják a nőt, s vele együtt a női princípiumot a teremtésből, így egy férfiközpontú világképet megalkotva. Igen, a 21. században. Ezzel együtt a nők is kezdenek elférfiasodni. Nem küllemükben, hanem gondolkodásmódjukban és felvett szerepükben. A modern világban a nő is pénzkeresővé vált, s elfelejtette legősibb feladatát, melyre teremtetett. Mégpedig az utódok nevelését. Korábban beszéltem a szeretet hiányáról, mint sok, a világunkban felmerülő probléma okáról. Kérdem én, nem lehetséges-e, hogy ezek a felnőttként zsarnok és szeretethiányos emberek azért váltak ilyenné, mert kisgyermekkorukban nem tanultak meg szeretni az édesanyjuktól? Elvégre anyukának is dolgozni kellett, hogy apával együtt (sok esetben apa nélkül) megteremthesse a betevőre valót, így nem volt idő a gyerekkel foglalkozni. A kis hajtás pedig, ami szárba szökkent, futott amerre látott, nem volt, aki irányt mutasson a számára. Aláírom, fontos a karrier, az önkifejezés, az önmegvalósítás, és a megannyi, ma használt divatos kifejezés. De nem az utódaink felnevelése számít-e a legfontosabb feladatnak? Könnyebbé kellene tenni a nők helyzetét a világban. A férjeknek megfelelő fizetést biztosítani, hogy el tudják tartani a családot, hogy az édesanyák gondtalanul nevelhessék gyermekeinket. Természetesen a nőknek sem kell lemondani az önmegvalósításról. Baba- és gyermekbarát munkahelyeket kell létesíteni, vagy részmunkaidős állásokat biztosítani a családos hölgyek számára, hogy több időt tölthessenek a felnövekvő generációval. Talán így jóval kevesebb szeretethiányos, kiábrándult és megkeseredett lélek élne a bolygónkon. 
Utolsó pontra hagytam a vallások gyökeres megreformálását. Talán ez a legösszetettebb probléma.
A hit fontos, az embernek hinnie kell valamiben. Ugyanakkor a tiltó és szankciókat bevezető vallás nem összeegyeztethető a teremtő őserő eredeti céljával. Sem a kereszténység, sem az iszlám, sem a zsidó vallás, de még a buddhizmus és a legősibb, a hinduizmus sem alapszik az egyenlőségen, és akármilyen hihetetlen, a szereteten sem. Hozzánk, nyugati emberekhez Jézus tanításai állnak a legközelebb, mivel azt ismerjük, keresztény kultúrkörben szocializálódtunk. A mai keresztény vallás azonban vajmi keveset használ fel nagy prófétánk igazi tanításaiból, azokat is kifacsarva, átfogalmazva. A mai vallások a tiltásokon, az egyenlőtlenségeken alapulnak, és hiányzik belőlük az elfogadás. Akármilyen cukormázas sziruppal vannak tálalva, mindegyikben megjelenik az elnyomás, és az alsóbb-felsőbbrendűség eszméje. Hiszem és vallom, hogy nagyon sok problémának a világban -különösképp értem ez alatt a háborúkat - a vallási egyet nem értés az alapja. Vissza kellene fordulnunk az ősi természetvallásokhoz, melyekből Jézus is táplálkozott. Egy vallás alapja sem lehet a büntető isten, az alá-felé rendeltségi viszony, valamint az embertársaink iránti el nem fogadás és gyűlölet. Az Univerzum nyelve a szeretet, tanuljunk hát meg beszélni rajta. A szeretet csírája el van vetve mindannyiónk lelkében, csak el kell kezdenünk öntözni, és gyönyörű virág sarjad majd belőle. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá