Ugrás a fő tartalomra

5 fantasy film, amit minden lánynak látnia kell

1. Vampire Academy 

Richelle Mead amerikai írónő regényének filmváltozata 2014-ben debütált a mozikban. A történet, mint ahogy azt a neve is mutatja vámpírokról szól, de érdekessége, hogy nem a hagyományos vámpíros sztorik köszönnek vissza a filmvásznon. Mead valami olyat alkotott, ami számomra eddig hiányzott a vámpíros regényekből, filmekből. Nem csak a jó vs rossz vámpírokkal találkozhatunk, hanem egy fantasztikusan felépített világgal, ahol többféle fajjal ismerkedhetünk meg, ugyanakkor nem a cukormázas szerelmes vámpírsztoris változatban (mint a Twilight), hanem kőkemény és durva vámpírokat (is) kapunk, ugyanakkor olyan köntösben, ami bármelyik lány számára emészthető. Igen, ez egy igazi csajos film, ami egy különös középiskolában játszódik, úgy is mondhatnám, hogy a Harry Potter vámpírbőrbe csomagolt változata. 

2. Horns

A Horns, avagy Szarvak szintén egy regényadaptáció, mely Joe Hill azonos nevű művén alapszik. A főszerepben Daniel Radcliffet láthatjuk, akit remélhetőleg senkinek nem kell bemutatni. A Horns egy igazi dark fantasy, ugyanakkor az egész film a halhatatlan szerelmen nyugszik és egy olyan csattanóval zárul, amire senki se számítana. Az alkotás tökéletesen kimeríti a "nem minden az, aminek látszik" fogalmát és olyan kacskaringós szálon fut, hogy könnyedén a képernyőre ragasztja a tekintetünket. Plusz bónusza a filmnek, hogy a realitás tökéletes harmóniában jelenik meg az irreálissal. 


Ha jól emlékszem, nálunk Boszorkányvadászok néven dobták piacra a filmet. A klasszikus Jancsi és Juliska történet megspékelve egy jó nagy csavarral. Látványos jelenetek, vicces poénok, kemény srác és tökös csaj, akik ráadásul még testvérek is, na meg persze megannyi fegyver. Kell ennél több egy jó kis esti moziba? Tommy Wirkola tökéletesen egyesítette a mesét az akcióval és készített egy olyan filmet, amit még a srácok is élvezhetnek. Annak ellenére, hogy sokan lehúzták a művet, szerintem kimondottan jóra sikerült. Igazából nem szól semmiről, de éppen ezért jó. Egy egyszerű könnyed kikapcsolódásnak bőven megteszi. 


Egy újabb ismert történetet láthatunk szintén hatalmas nagy csavarral. A Maleficent, vagy Demóna a Csipkerózsika egy sajátos változata, ami a gonosz tündér szemszögéből mutatja be a jól ismert gyerekmesét. A sztorit annyira jól megcsinálták, hogy az ember nem képes nem azonosulni Demónával és megérteni tetteinek miértjeit, amire ugye az eredeti történetben nem igazán kapunk kielégítő választ. Az egész mozinak olyan a hangulata, hogy nem lehet megunni, a végén pedig a kötelező csavar egyszerűen tökéletessé teszi a történetet. Személy szerint ez az egyik kedvenc filmem, a 2014-es évből. 


A magyarul Varázslótanonc címen megjelenő mozi 2010-ben látta meg a napvilágot Jon Turteltaub rendező gyermekeként. Ezt a filmet is sok kritikus lehúzta, ami érthető is, mégis ugyanazt tudom mondani, mint a Hansel és Gretel esetében. Könnyed esti mozinak tökéletesen megteszi. A történeten átvonuló szerelmi szál pedig annyira szép és tiszta, hogy öröm nézni, amiből ráadásul duplán is kapunk. Balthazar (Nicolas Cage) olyan lehengerlően néz ki közel az ötvenhez, hogy már miatta megéri megnézni a filmet. Ehhez hozzá jön még Dave bénázása, amit olyan cukin művel, hogy nem lehet nem kedvelni ezt a mozit. A látványvilág meg már igazán csak hab a tortán. Persze senki ne számítson egy Harry Potterre, vagy egy Gyűrűk Urára, de nem is lehet egy kalap alá venni ezekkel a történetekkel. 

Trailerek elérhetőek a címekre kattintva. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá