Ugrás a fő tartalomra

5 dolog, amit csak a csajok értenek


1.      A nap legjobb része, amikor leveheted a melltartódat


Nincs is jobb érzés annál, amikor hazaérve ledobhatod magadról a melltartódat. Habár azt mondják, hogy a megfelelően megválasztott és minőségi melltartóknak nem szabad kényelmetlennek lenniük, azért lássuk be, a legtöbben nem tehetjük meg, hogy több tízezreket otthagyunk egy-egy márkaboltban egy melltartóért. Így beérjük az olcsóbb, kevésbé minőségi darabokkal. Kicsit vág, kicsit kényelmetlen, kicsit csúszkál, de legalább megússzuk 2000 forint alatt és egy olcsóbb darab is tud nagyon szexi lenni. A hátulütője, hogy bizony egy hosszú nap, vagy egy átbulizott éjszaka után a legcsodálatosabb érzés a hátunk mögé nyúlni és kipattintani a melltartócsatot és belebújni egy három számmal nagyobb pólóba, amiben szabadon mozoghatunk.

2.      Hajszálak tömkelege

Melyik lány ne ismerné a hajszál mizériát? Hajszálak a tusolóban, az ágyban, a szendvicsedben, de még a bugyidban is, arról nem is beszélve, hogy a pasid szája is tele megy velük, ha együtt alszotok. A sunyi kis szálacskák ott vannak mindenhol, eldugítják a lefolyót, vagy a porszívót és hiába minden, csak hullnak és hullnak, mintha valaki megparancsolta volna nekik. Napi 150-200 hajszál elhullatása természetes folyamat, úgyhogy hölgyeim, porszívózásra fel.

3.      Sminkfoltok a legkülönfélébb helyeken

Szemfesték a törölközőn vagy a párnahuzaton, alapozó a garbó nyakán, dezodorfolt a fekete felsőkön, a rúzsfoltokról nem is beszélve. Sosem lehet eléggé vigyázni, és a legtöbben egyszerűen hozzászokunk, hogy a női lét sminkfoltokkal jár.

4.      Hullámcsatok mindenhol, úgy értem MINDENHOL

Az állatok a saját szagmintájukkal jelölik meg a területüket, mi lányok a hullámcsatokkal. A legkülönbözőbb helyeken pakoljuk le őket, legyen az a kád sarka, vagy a legjobb barátunk íróasztala. De találhatunk a kabátzsebünkben, a táskánk alján, a sor pedig végtelen, csak a fantáziánk szabhat határt neki.

5.      Cipők. Egyszerűen csak cipők, de azokból nagyon sok.


Egy nőnek töménytelen mennyiségű cipőre van szüksége. A csizmától a papucsig, mindegyikből többfélét kell magunkénak tudnunk. Ez valahol presztízs kérdés is, mint a pasiknál a műszaki kütyük. Nekünk meg cipőkre van szükségünk, hogy boldogok és elismertek legyünk a nő társadalomban. Na de mennyire is? Magas sarkúra, lapos talpúra, nyitott orrúra, hosszú szárúra, egyre, ami megy a fekete rucinkhoz, egy másikra, amit farmerhez húzunk fel, balerinára, tornacipőre, szaladgálósra, csili-vilire, kényelmesre, szexire, ami kényelmetlen ugyan, de jól mutatunk benne, és akkor még nem is mondtam sokat. A felsorolást lehetne még fokozni, kinek-kinek a saját ízlésvilágához igazítva. De hölgyeim, olyan szerelem ez, ami biztosan a sírig tart, nincs igazam? 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá