FIGYELEM!

Látogass el az új blogomra is, ahol csak és kizárólag a KAVARGÓ RÓZSASZIRMOK című regényemmel foglalkozom! Direkt link a jobb szélen!

2016. február 11., csütörtök

Szösszenet a múltból - Diákmonológ a tanulásról

Ma nosztalgiáztam egy kicsit és olvasgattam a régi blogjaimat. Hihetetlen, hogy mennyivel termékenyebb író voltam főiskolás éveim alatt. Vissza is sírom őket, de vissza ám. Az inger-gazdag környezet, az állandó pörgés, az élmények és a gondos tanári kezek mind-mind hozzájárultak, hogy olyan gyöngyszemek pattanjanak ki a fejemből, melyekre a mai napig büszke lehetek - az is vagyok. A most következő kis szösszenet azonban inkább a humor kategóriába hajlik, célja a puszta szórakoztatás. És, ha én mondom bárki elhiheti, nevettünk is saját sanyarú sorsunkon, mikor felolvastam egykori csoporttársaimnak. Akkor azt hittük nincs szörnyűbb a vizsgaidőszaknál. Ma már máshogy gondolom...

Diákmonológ a tanulásról 

A lustaságom nem ismer határokat. Szabályosan döglődök az ágyban. Ajj... ez a tantárgy teljesen leszívta az agyamat. Ok. Most megpróbálok semmire sem gondolni. Semmire. Álljunk csak meg egy percre... ha a semmire gondolok, az is valami. Nem? Áh! Kit érdekel! Ezen téma megvitatását átengedem a filozófusoknak. Pontosan. Biztosan jobban tudják mint én, vagy valami ilyesmi. Ó tanulni kellene... Ajj... de olyan álmos vagyok. Ok. Akkor úgy lesz, hogy hmmm... hogy most van 15:12. Hmmm... akkor félig alszok. Lehunyom a szememet és pihenek. Muszáj, különben elszáll a tudás. Így rögzül. Ehhez kétség sem fér. Elvégre, a játék is megáll egy pillanatra, mikor elmentem. Pontosan. Ez a dolgok rendje. Tehát, lehunyom a szemem. Így ni. Időnként menteni kell a tudást, nem igaz? Még a végén az egész elvész és kezdhetném elölről. Brrr... Nézzenek oda, hogy elszaladt az idő... már 35 van. Hmmm... ez így sehogy sem jó. Az egész az egy kerek szám. A fél is egy kerek szám, hiszen az óra közepén van. Ez így szimmetrikus. A negyed és a háromnegyed nem igazán kellemes szám. Fúj... páratlan számok. Ez sehogy sem lenne szimmetrikus. Végül is, ha belegondolok... ha egy órát szánok egy tételre és van 20 tételem, az ugye 20 óra. Ó, hát akkor az az egy óra alvás ide vagy oda. Egyébként is, jaj már 50 van. Tíz perc pihenés nem elegendő. Túl sok az információ, idő kell a feldolgozáshoz. Amúgy meg, fejlődő szervezet vagyok, vagy mifene. Áh, egye fene alszom egy órácskát, csak, hogy kerek legyen, na meg az egészségem is így kívánja... minden bizonnyal. Akkor be is állítom az órát 5-re. Ajj-jaj az sem páros szám. Na jó, akkor hatig alszom. Bárki bármit mondjon, ez kijár nekem... hiszen már megtanultam egy egész oldalt...

2016. február 9., kedd

5 utópisztikus gondolat, amitől jobb lenne a világ

Lenézzük a korábbi korokat. "Sötétnek" tituláljuk a középkort, nevetünk a régi embereken. Elszörnyedve gondolunk bele, hogy milyen borzalmas lehetett az életük mobiltelefon, televízió, internet, autó, modern orvoslás és "demokrácia" nélkül. De valóban így volt-e? Olyan rossz lehetett, hogy, ha látni akartuk a másikat és beszélni akartunk egymással, akkor személyesen kellett találkoznunk? Olyan rossz volt autó helyett lóháton vágtatni dombokon és hegyeken át, közben élvezni Napunk éltető fényét, hallani a fák levelének susogását, érezni az arcunkba csapó virágillattal megfűszerezett szelet? Olyan borzalmas volt mérgek helyett anyaföldünk növényeivel kezelni a betegségeinket és ésszerű szabályok között élni úgy, hogy az emberben még volt alázat, tisztelet és megbecsülés? Szerintem, ha elődeink látnák, hogy hova jutottunk, a szívük megszakadna a bánattól. 
A világ elkorcsosult, az úr a pénz lett, a pénzt pedig az szerezheti meg, aki gátlástalanul áttapos a másik emberen. Ez a világ a lélektelen emberek paradicsoma, azoknak kedvez, akikben már az emberség szikrája sem lobog. 
Visszafordíthatatlan lenne ez a folyamat? Az emberiség megérett a pusztulásra? Eljött a modern Szodoma és Gomora kora? Nem hiszem, hogy így van. Amíg az emberiség csak egy kis magjában is ott van a szeretet, addig visszafordítható a folyamat. Nem hiszek a gyűlölet létezésében, csak a szeretet hiányában. Mert ez a világ kiöli az emberből a szeretetet és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy elég erő legyen bennük ahhoz, hogy a legnagyobb viharban is talpon tudjanak maradni. Csak egy maroknyi lélek képes emelt fővel elviselni, hogy a szemetet a szemébe fújja a szél. Még kevesebben vannak azok, akik mosolyogva tűrik ezt, és próbálják kebelükre ölelni a szelet, hogy csendesedjen le és pusztítás helyett életet teremtsen. Mert ez a világ a szeretet hiányosok világa. Vagy ölsz, vagy halsz. Sarkalatos példa, de attól még igaz. 
Pedig olyan kevésre lenne szükség ahhoz, hogy ez a több mint hét milliárd ember békében és boldogságban éljen ezen a kozmikus bölcsőn. Elég lenne öt apró dolog és a változás szárba szökkenne, mint a tavaszi eső áztatta földben a mag. Az első ilyen a környezet és az élővilág tisztelete és megóvása. Földanyán egy olyan bonyolult ökoszisztémát hozott létre a Teremtő, aminek a megbolygatásához az emberi fajnak sem joga, sem tudása nincs. Ha kiírtjuk Földünk tüdejét, az esőerdőket, lesz ugyan pár évre való újonnan kialakított mezőgazdasági területünk, de helyét nem sokkal később átveszi a meddő talaj, amit semmi sem tud már megtermékenyíteni. Nem beszélve a bioszféra egyensúlyának felborulásáról, ami végzetes kimenetelű lehet. Meg kell említeni az esőerdőkben lakó törzsek, állat- és növényfajok pusztulását is. Az ember ne játsszon Istent. Azért kaptuk ezt a csodálatos bolygót, hogy sokasodjunk és szaporodjunk rajta, nem azért, hogy felégessük, és a semmivel tegyük egyenlővé a Teremtő csodálatos munkáját. Ugyanígy veszélyes, primitív és önző dolog a vizek szennyezése, a mezőgazdaságban használt vegyszerek túlzásba vitt alkalmazása a magasabb haszon elérése végett. A Föld nem a miénk. Kölcsönbe kapjuk, hogy leéljünk rajta X-évet, majd örökül kell hagynunk utódaink számára. Ha mérgezzük, kifosztjuk, felégetjük, akkor gyermekeink szájából vesszük el a kenyeret és az éltető vizet. Fontos dolog még, mely gyökeresen kapcsolódik a környezetvédelemhez, a fosszilis energiahordozók felhasználásának feladása és áttérés a megújuló energiaforrások alkalmazására. Ilyen a napenergia, a szél- és vízenergia, a geotermikus- valamint ár-apály energia, továbbá a biomassza és a hidrogén, mint megújuló energiaforrás használata. Ezek, mint nevükben is benne van nem merülnek ki, ugyanakkor nincsenek káros környezeti hatásaik. 
Másodikként említeném a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és megszüntetését. Mióta világ világ mindig voltak gazdagabbak és szegényebbek, ez tény. De azért álljon már meg az ökrös szekér! Az embernek kiugrik a szeme, mikor azt olvassa, hogy az emberiség leggazdagabb egy százaléka birtokolja a világ vagyonának a felét. Ezek a zsidó-bankár családok, mint a Rothschildok, Morganok és Rockefellerek már annyira ismertek, hogy még a helyesírás ellenőrző sem húzza alá a nevüket, amikor pötyögöm a billentyűkön. Aki nem hallotta még ezeket a neveket, vagy nem tudja hova tenni őket, annak tényleg nem tudok mit ajánlani, csak azt, hogy vesse magát le a Taigetoszról, mert ezek szerint csak egy, a világunkban vegetáló lény, vagy kezdje el magát képezni és emelkedjen ki a bégető nyájból. Nem normális, hogy ezek a családok kisajátítanak maguknak népeket, nemzeteket, emberek milliárdjait döntik nyomorba, milliókat ölnek meg, vagy éheztetnek. Háborúkat kreálnak, mintha egyfajta videójátékot játszanának egy mással, hogy melyik nyeri meg az aktuális játszmát. Sőt, sokszor családon belül is ilyen perverz módokon szórakoznak. Mit számít nekik az a több millió emberélet? Az éhező nők és gyermekek? A fronton elhulló férfiak? A romba dőlt álmok, a siralomházzá változott országok, az eltüntetett ősi népek? Ennek a mocskos, Istent játszó, uralkodó elitnek a megdöntésére csak mi, "egyszerű emberek" vagyunk képesek. Le kell őket taszítani, a mi verejtékünkből kreált trónjaikról, a felhalmozott javaikat pedig arra kell használni, hogy megteremtsük a harmóniát a Földön. Először is számoljuk fel a nyomort és az éhínséget. Ugyanannyi jogunk van ehhez a bolygóhoz, mint azoknak, akik gyémántpalotáikból sorsunk felől ítélkeznek. 
Harmadik pont a gyógyszeripar megregulázása. Nem szeretném démonizálni a nyugati orvoslást, mert általa igenis hasznos és életmentő gyógyszerek állhatnak a rendelkezésünkre. Ugyanakkor, a gyógyszeripar az egyik legmocskosabb és legnagyobb hasznot hozó üzletág a világon, és szintén a fent említett családok tartják a markukban. Rengeteg olyan betegség van, mely csak a 20.-21. században jelent meg, megjelenésében pedig vélhetőleg közrejátszottak bizonyos gyógyszergyártó
cégek. Vagy gondoljunk bele abba, hogy pár évente mindig megjelenik egy-egy járvány, melynek kivédéséhez milliónyi vakcina legyártására és beadására van szükség - ami ugye hasznot termel. Az elmúlt pár évben kettő ilyen is volt, ami hirtelen eszembe jut. Egyikük a madárinfluenza, másikuk az ebola. A Föld nevű bolygón mindig is voltak járványok, ebben nincs semmi újdonság. Elgondolkodásra inkább az ad okot, hogy ezek a járványok furcsa mód mindig olyan helyeken jelennek meg, ahová a nagyhatalmakat gazdasági érdekek fűzik. Ezek általában a nyersanyagokban és nemesfémekben gazdag afrikai országok. A direkt módon majdhogynem kőkorszaki szinten tartott afrikai lakosság tökéletes alanya a különböző orvosi kísérleteknek is. Ha kell, ha nem, oltják őket mindenféle szerekkel, aztán legrosszabb esetben jobb létre szenderül közülük néhány. "Nem kár értük, úgyis vannak elegen" - gondolhatják ezek az emberek. Meg persze, akkor már az anyagi haszonszerzésről sem feledkeznek meg. Megszerzik a bányákat, a fosszilis energiahordozókat, minden értéket, amit az emberiség bölcsője a méhében rejteget. Kérdem én: "Ezeket, a gátlástalan, kisemmiző, anyagias, erkölcstelen, szívtelen embereket nem anya szülte? Hová tűnt belőlük a szeretet? Útjuk mely állomásán távozott el a lelkük minden jósága?" Minden ember jónak szülteik, és csak útja során válik rosszá, amikor elveszíti önmagából a szeretetet. Ahogy Jézus is tanította, ezeket az embereket nem büntetni, hanem gyógyítani kell, a szeretet erejével. Gondoljunk csak bele: Az az ember lesz a nagyobb állatvédő, aki sosem volt állatkínzó és sosem ölte meg az állatokat, vagy az, aki minden útjába kerülő kis jószágot lemészárolt? Kiben lesz benne a lelkiismeret furdalás? Hát persze, hogy az utóbbiban. Az lesz a legnagyobb állatvédő, aki valaha állatokat ölt - persze, csak ha felébred a lelkiismerete. Ezen példa alapján elmondhatjuk, hogy azokat az embereket kell meggyógyítanunk a szeretet erejével, akik most a legmocskosabb bűntetteket követik el az emberiség ellen. Mert ők olyan pozícióban vannak, hogy ha megszólal a lelkiismeretük, ők tehetnek a legtöbbet az emberiség jövőjéért. 
Negyedikként említeném a hagyományos családmodell megóvását. Mielőtt a feministák farkast kiáltanának, és virtuálisan vasvillahegyre szúrnának szeretném leszögezni, hogy büszke nő vagyok. Úgy gondolom, hogy egy nő semmivel sem kevesebb, mint egy férfi, a Teremtő erő egyenlőnek teremtett minket, a világegyetem két princípiumának leképeződéseként. Ez megjelenik minden nagy ősvallásban, nem kell messzire mennünk, saját magyar ősvallásunkban is. "Balról a Hold és jobbról a Nap". A nő testesíti meg a Holdat, míg a férfi a Napot. Ezen tökéletes egységnek, Arany Atyácskának és Ezüst Boldogasszonynak a teremtő erejéből pedig megszületik a világ. Az új keletű patriarchális vallások, mely az emberiség korai időszakaiban még nem voltak jellemzőek, teljesen kihagyják a nőt, s vele együtt a női princípiumot a teremtésből, így egy férfiközpontú világképet megalkotva. Igen, a 21. században. Ezzel együtt a nők is kezdenek elférfiasodni. Nem küllemükben, hanem gondolkodásmódjukban és felvett szerepükben. A modern világban a nő is pénzkeresővé vált, s elfelejtette legősibb feladatát, melyre teremtetett. Mégpedig az utódok nevelését. Korábban beszéltem a szeretet hiányáról, mint sok, a világunkban felmerülő probléma okáról. Kérdem én, nem lehetséges-e, hogy ezek a felnőttként zsarnok és szeretethiányos emberek azért váltak ilyenné, mert kisgyermekkorukban nem tanultak meg szeretni az édesanyjuktól? Elvégre anyukának is dolgozni kellett, hogy apával együtt (sok esetben apa nélkül) megteremthesse a betevőre valót, így nem volt idő a gyerekkel foglalkozni. A kis hajtás pedig, ami szárba szökkent, futott amerre látott, nem volt, aki irányt mutasson a számára. Aláírom, fontos a karrier, az önkifejezés, az önmegvalósítás, és a megannyi, ma használt divatos kifejezés. De nem az utódaink felnevelése számít-e a legfontosabb feladatnak? Könnyebbé kellene tenni a nők helyzetét a világban. A férjeknek megfelelő fizetést biztosítani, hogy el tudják tartani a családot, hogy az édesanyák gondtalanul nevelhessék gyermekeinket. Természetesen a nőknek sem kell lemondani az önmegvalósításról. Baba- és gyermekbarát munkahelyeket kell létesíteni, vagy részmunkaidős állásokat biztosítani a családos hölgyek számára, hogy több időt tölthessenek a felnövekvő generációval. Talán így jóval kevesebb szeretethiányos, kiábrándult és megkeseredett lélek élne a bolygónkon. 
Utolsó pontra hagytam a vallások gyökeres megreformálását. Talán ez a legösszetettebb probléma.
A hit fontos, az embernek hinnie kell valamiben. Ugyanakkor a tiltó és szankciókat bevezető vallás nem összeegyeztethető a teremtő őserő eredeti céljával. Sem a kereszténység, sem az iszlám, sem a zsidó vallás, de még a buddhizmus és a legősibb, a hinduizmus sem alapszik az egyenlőségen, és akármilyen hihetetlen, a szereteten sem. Hozzánk, nyugati emberekhez Jézus tanításai állnak a legközelebb, mivel azt ismerjük, keresztény kultúrkörben szocializálódtunk. A mai keresztény vallás azonban vajmi keveset használ fel nagy prófétánk igazi tanításaiból, azokat is kifacsarva, átfogalmazva. A mai vallások a tiltásokon, az egyenlőtlenségeken alapulnak, és hiányzik belőlük az elfogadás. Akármilyen cukormázas sziruppal vannak tálalva, mindegyikben megjelenik az elnyomás, és az alsóbb-felsőbbrendűség eszméje. Hiszem és vallom, hogy nagyon sok problémának a világban -különösképp értem ez alatt a háborúkat - a vallási egyet nem értés az alapja. Vissza kellene fordulnunk az ősi természetvallásokhoz, melyekből Jézus is táplálkozott. Egy vallás alapja sem lehet a büntető isten, az alá-felé rendeltségi viszony, valamint az embertársaink iránti el nem fogadás és gyűlölet. Az Univerzum nyelve a szeretet, tanuljunk hát meg beszélni rajta. A szeretet csírája el van vetve mindannyiónk lelkében, csak el kell kezdenünk öntözni, és gyönyörű virág sarjad majd belőle. 

2016. február 8., hétfő

Társkeresők bugyraiban

Nagy kalandra vállalkoztam az elmúlt napokban, konkrétan arra, hogy kipróbáljam kis hazánk pár ismert társkeresőjét. Mivel korábban még sosem csináltam ilyet félelemmel vegyes izgalommal vágtam bele a netes társkeresés világába. Lássuk a tapasztalatokat. 
Először is arra figyeltem fel, hogy az összes ilyen oldal a pénzre megy, és még csak nem is titkolják. Gyakorlatilag semmit nem tudsz addig csinálni, amíg be nem fizetted a tagsági díjat, amit természetesen én nem voltam hajlandó megtenni. Szóval, nem elég, hogy végtelenül magányos vagy, még jól le is húznak, ami valahol persze érthető. Nyilván senki sem fog egy társkereső oldalt üzemeltetni pusztán jófejségből, de legalább ezt közölhetnék a regisztráció során. Van olyan oldal, ahol még válaszolni sem lehet a levelekre, ha nem fizetjük be a tagsági díjat, máshol csak annyi a szankció, hogy nem kezdeményezhetjük mi a beszélgetést,vagy nem láthatjuk a képeket. 
Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz, mégpedig a képekhez. Értem én, hogy fontos, mivel azt mondják a nagy öregek, hogy "a külső megfog, a belső megtart" de, a felhasználók felszínességén még én is meglepődtem, pedig láttam már egy-két furcsaságot az életben. Egy kivételével minden oldalra úgy regisztráltam, hogy nem töltöttem fel magamról képet. Hogy milyen eredménnyel zártam? Hetven valahány levelem érkezett és ebből egyetlen egy nem kezdte azzal, hogy töltsek fel magamról fotót. De beszéljen helyettem a kép. (Kattints a képekre a teljes méretért).

Személyiségi okokból a neveket kitakartam
Szóval, miért is kellene közszemlére tennem magamat a világhálón olyan emberek előtt, akiket nem is ismerek? Ha valóban komoly szándékkal regisztrálok fel egy ilyen oldalra, akkor olyan személyes információkat is le fogok írni, hogy milyen számomra az ideális pár, milyen ember vagyok, kit keresek, miért őt keresem, mit szeretek, mit nem szeretek. Egyszóval nem fogok zsákbamacskát árulni. Akkor miért is legyen ott a képem? Miért szolgáltassam ki magamat mindenkinek, az egész világnak? Miért tudják, hogy én vagyok az? Nem sokkal egyszerűbb lenne elkezdeni beszélgetni, és ha a személyiségünkkel meg tudjuk ragadni a másikat, akkor cserélünk egy képet? Talán így az emberek sem ítélkeznének első benyomásra. Persze, nem biztos, hogy nekem van igazam, de én ezért sem vagyok a netes ismerkedés híve. Ha írok egy szöveget magamról, az csak egy dolog. Azt bárki írhatta, de ha már a fényképemet társítom hozzá, az egészen más. Nem beszélve arról, hogy elkezd körbezsongani a sok kiéhezett perverz, a "pedofilok", meg úgy lényegében az aberrált, debil emberek. Helló, harmadik pont. 
A következő üzenetet egy 49 éves úriembertől kaptam. (A profilon fel van tüntetve, hogy 25 éves vagyok). De kaptam ennél cifrább üzeneteket is, amik annyira kiverték a biztosítékot, hogy egyből töröltem is őket, így azt nem tudom screenshot-olni. 


A végére hagytam az egyetlen oldalt, ahol hajlandó voltam megosztani a képemet. Annyira nem igazodtam ki még a működései elven, de elég sokan írtak, szóval gondolom, hogy nem kell érte fizetni, hogy ráírhass a másik emberre és mivel a fényképeket is meg tudtam nézni, azért sem kértek egy fityinget sem. A prémium tagság itt csak előjogokat biztosít, legalábbis az én értelmezésem szerint. 
Erre az oldalra már nem volt kedvem összedobni egy újabb bemutatkozószöveget, feldobtam hát egy képet és vártam a hatást, ami meg is jött. Üzenetek tömkelege, alig bírtam rájuk válaszolni és a legnormálisabb embereket is itt találtam. Külön tetszik az ötlet, hogy mint a Tinder-nél, lájkolni lehet egymást, és ha mind a ketten pozitívan ítélkezünk a másikról, azt jelzi a rendszer. Persze ez is felszínesség, hiszen a kép alapján döntünk. Továbbá, nekem hiányzik az egészből a személyesség. Ha legalább egyszer találkozunk és utána chat-elünk heteken át, az teljesen más, mint amikor vadidegen embereknek tárulkozunk ki. Az egész beszélgetés olyan döcögős, főleg, hogy nem kell azonnal válaszolni, mint a való életben, a személyes találkozás során. 


Összességében azt szűrtem le, hogy nincs nyomorultabb és feleslegesebb dolog a netes társkeresőnél. A legjobb barátom fogalmazta meg a legjobban, hogy milyen is ez a "olyan nyomorult vagyok, hogy kirakatba pakolom magam, hátha kellek valakinek, a sok marha meg nyál-csorgatva licitál rám" helyzet. "Ennyi erővel, ha bemész Debrecenbe odamész minden második pasihoz: Tetszel. Ha visszamondja, akkor beszélgettek, stb. Csak a kommunikációs közeg más, és ezért könnyebb megtenni így. Nem tudhatod ki ül a másik oldalon"

Ebben pedig teljesen igaza van. Valóban nem tudhatjuk, hogy ki ül a másik oldalon. Lehet fent akármilyen kép, írhat magáról akármit, nem látjuk közben a tekintetét, nem halljuk a hanghordozását, gyakorlatilag egy arctalan robottal beszélgetünk. Azért a személyes megismerkedésnél ez máshogy működik. Minden embernek van egy bizonyos kisugárzása, amit a másik érzékel. Aztán ott vannak az apró gesztusok, egy-egy elejtett félmondat, egy érintés, az, hogy milyen a cipője, vagy éppenséggel meghív-e egy italra. Ezeket a dolgokat nem lehet a neten pótolni. A személyes találkozás varázsa pedig felülmúlhatatlan. Biztosan vannak olyan emberek, akik ilyen oldalakon találtak egymásra, de nagy összességében azt gondolom, hogy ezeknek a weblapoknak egyetlen célja van csak, mégpedig a pénzhúzás. Szerintem vajmi kevesen találnak társra az ilyen honlapokon, a legtöbbjük csak még nagyobb depresszióba sodorja a felhasználót, önértékelési problémákat okoz, és felerősíti a reménytelenséget. Ezért pedig még pénzt is kérnek. 


!UPDATE!

Mindig akad vállalkozó szellemű egyén. Ez a tahó kategória, amit korábban említettem.





2016. február 7., vasárnap

Álomnők és álompasik

Itt még nem a külső számított
A nők mindig szépek akartak lenni és mindig tetszeni akartak a másik nemnek, ez nem kérdés. Ugyanúgy a férfiak is szerették volna elnyerni szívük választottjának a kezét, s ezért mindent meg is tettek. Természetesen ezzel semmi probléma nincs. Még az állatvilágban is megjelenik ez a fajta ősi ösztön, a baj csupán ott kezdőik, hogy a 21. század teljesen kifordította önmagából a nemi szerepeket. A nőkből önbizalom-hiányos, anorexiás Barbie-babákat, a férfiakból szintén önbizalom-hiányos, izomkolosszusokat tenyésztettek ki, mert nyilván csak az lehet "jó nő", aki 90-60-90-es bombázó, és csak az lehet "jó pasi", akin több kocka van, mint a világ összes Rubik-kockáján együttvéve. 
Járjuk egy kicsit körül a témát. Korábban sokkal kevésbé mentek a külsőségekre az emberek, mint manapság. Természetesen mindenkinek megvolt a maga kis ideálja akkoriban is, de döntő többségben nem a külsőségek határozták meg, hogy kivel kötik össze az életüket. Olyan nagyon nem is tudtak volna ezek alapján választani, hiszen nem volt divat kipakolni mindent a kirakatba, az öltözködésnek megvoltak a szigorú szabályai, melyek jelezték a személy családi állapotát, társadalmi státuszát, hovatartozását. Ekkoriban még az emberek igényesek voltak arra, hogy a számukra megfelelő személyiségtípussal kerüljenek közelebbi kapcsolatba. Kit foglalkoztatott, hogy A kosaras, vagy D kosaras volt a leányka melltartója, vagy mennyire volt szálkás a legény? Hát, nem sok mindenkit. Ekkor még a személyiségen volt a hangsúly. Hogy tudjanak együtt beszélgetni, minőségi időt eltölteni, és természetesen a legfontosabb, hogy egy irányba tudjanak és akarjanak haladni. 
Őt miért lehet jobban szeretni...
Ekkoriban sem a nők, sem a férfiak nem voltak önbizalom-hiányosak, anorexiásak, vagy izomkolosszusok. Mert ekkor még magát az embert értékelték, a szellemet, nem pedig az anyagi testet. Az egyik lány arra lehetett büszke, hogy milyen gyönyörűen tud hímezni, a másik arra, hogy csengő hangon énekelt, a harmadik sütötte a legfinomabb kalácsot a faluba, a negyedik meg már az anyjából is táncolva jött ki. De ugyanezt elmondhatjuk a férfiakra is. Volt amelyik bármelyik lovat be tudja törni, másikuk meg olyan gyorsan vágta a fát, hogy kidolgozta a fél falut, és így tovább, és így tovább. Az emberek ekkor valódi értékeket kerestek és összepárosították saját elvárásaikkal. Mennyivel szebben is hangzik a "Jó asszony lesz ebből a Mariból, de ügyesen dagasztja a kenyeret", mint a "De jó segge van ennek a Marinak, de megdugnám". 
...mint Őt? 
Aztán telt múlt az idő és ezzel a fene nagy szabadsággal beköszöntött az örökös búskomorság időszaka is. Az az elvárásrendszer ugyanis, amit a társadalom támaszt a tagjaival szemben semmi másra sem jó, csak arra, hogy biztosítsa az örök boldogtalanságot. Mert soha nem lehetsz tökéletes. Mindig lesz valami, amiért lefújognak. Mert ez egy ilyen társadalom. "Jaj, fúj, nézd már Katikának milyen nagy úszógumija van. Hozzá nem nyúlnék". Az persze nem számít, hogy Katika mondjuk önkéntes segítő az ingyenkonyhán és minden szabadidejét ott tölti, nem mellesleg tökéletesen összeillenétek személyiségileg. Vagy "Úristen, láttad ennek a Pistának milyen vékonyak a karjai? Nem igaz nem bír elmenni kondiba". Azzal ugyebár meg senki sem törődik, hogy Pista genetikailag ilyen csontozatú, és ha megfeszül sem tud izmot növeszteni, nem mellékesen pedig 12 órában a számítógép előtt ül, mint programtervező informatikus, hogy a súlyosan rákbeteg édesanyját támogatni tudja anyagilag. Az sem számít, hogy Géza igazi családcentrikus ember, imádja a gyerekeket és az az igazi régimódi "férjnek való", mert hát Gézának nincs ecset haja, meg bokáig lógó ülepes nadrágja, hozzá megyek inkább Ferihez, aki igaz, hogy egy látens alkoholista, és néha napján olyan szájast lekever, hogy berepülök a sarokba, de legalább van neki nagy BMW-je, meg akkora izmai, hogy szétreccsen rajta az Armani ing. Mutogathatom a csajoknak, had irigykedjenek.
Mi a különbség a kettő közt?
És itt értünk el a probléma igazi gyökeréhez, hogy mi okozza ezt a mocskosul felszínes gondolkodást. Miért számít ennyire a külső megjelenés? Természetesen azért, mert dicsekedni akarunk másoknak. Mert annyira szánalmasak és önbizalom-hiányosak vagyunk, hogy úgy érezzük minket nem lehet saját magunk miatt szeretni. Itt van hát nekünk Józsi a BMW-vel, meg a szétdurranó izmokkal, na de a Józsi miatt mi most aztán lettünk valakik. Eddig senki nem foglalkozott velünk, de most aztán a középpontban vagyunk. Mi vagyunk az irigyelt nő. Az meg, hogy egy értelmes szót sem tudunk váltani egymással, kit érdekel. Ha tehetjük úgyis egyfolytában társaságban vagyunk, hogy büszkélkedjünk a szerzeményünkkel, meg inkább nem is maradnánk vele kettesben, mert akkor már el kellene kezdenünk kommunikálni, ami ugye nem nagyon menne. 
Persze ugyanilyen felszínesek a férfiak is. Legyen szép, legyen csinos, legyen vékony a dereka, legyen formás a feneke, izmos a combja, vékonyak a lábai, nagy a melle, dús a haja, hosszú a szempillája, közben persze legyen egy szakácsnő a konyhában, vadmacska az ágyban, takarítónő a házban, emellett társasági ember, akit büszkén mutogathatunk a haveroknak. A felállás ugyanaz, csak pepitában. Nem is cséplem vele újra a szót.  De komolyan, van az az elmeháborodott férfi, aki elhiszi, hogy mindez lehetséges? Ki az az idióta, aki ezt kitalálta és teletömte vele a pasik fejét? Egy átlagos nő sosem fogja tudni hozni ezeket az elvárásokat. Miért generálunk olyan igényeket, amire az adott nem képtelen? A női genetika egyébként sem arra van kitalálva, hogy vasággyal együtt negyven kiló legyen. Kell a széles csípő a szüléshez, kellenek a zsírraktárak, hogy a terhesség során legyen miből táplálkozni és fizikai védelmet is nyújt a magzatnak. Miért határozza meg az egy nő értékét, hogy 5-10 kilóval több, vagy kevesebb van rajta? Vagy az ember egyszerű hentesárú? Kilóban mérik? Meg centiben, mint a tapétacsíkot? Ugyan már. 
Miért baj, ha van pocak?
Azon kevés nők, akik olyan "szerencsés" genetikával rendelkeznek, hogy képesek megfelelni a mai szépségideálnak meg nyilvánvalóan tisztában is lesznek az adottságaikkal. Ergo tudják, hogy bárkivel bármit megtehetnek. Ilyenkor fognak azzal jönni a pasik, hogy "Minden nő kurva". De miért is? Mert nem látsz a szemedtől te szerencsétlen! Mert a legpirosabb almát választod, nem számít, ha rohad is belül, de legalább a külseje szép fényes, lehet vele dicsekedni a spanoknak. Közben meg elmégy a kicsit "csúnyább" almácskák mellett, akik olyan édesek, mint a méz. Igaz, ilyen hozzáállással arra sem vagy méltó, hogy megízleld őket, mert mindbe csak beleharapnál, aztán hagynád őket megrohadni.
Ugyanez szintén fordítva is megvan. A nő elvárja, hogy a férfi legyen gazdag, legyen lakás, kocsi, csecsebecsék, mi egy más. Ehhez nyilván jó sokat is kell dolgozni. Kérdem én, akkor mégis mikor menjen el a szerencsétlen kondiba? Este 8-kor? Ébredj már fel te hülye tyúk! Akkor meg azért sírnál, hogy sosem látod, nem szán rád elég időt. Tessék már elgondolkozni hölgyeim és uraim!
Végezetül pedig egy utolsó kérdés. Nem éreznéd jobban magadat egy olyan emberrel, akivel jókat tudsz enni és inni? Akivel élvezetes kettesben tölteni az időt? Akivel teljesen egy hullámhosszon tudtok lenni? Nem lenne jobb egy olyan személy partnerének lenne, aki teljesen meg van elégedve magával és jól érzi magát a bőrében, legyen 160 vagy 200 centi, 40 vagy 120 kiló? 
Valóban annyit számít ez a fránya kinézet? Valóban mindannyiónknak ugyanúgy kellene kinéznünk és szánalmas biorobotokként élnünk az életünket folyamatosan azon aggódva, hogy elég jó-e a kinézetünk a társadalom számára? Úgy gondolom, hogy nem. Egyetlen dolog van a világban, ami számít, mégpedig a boldogság. Hogy ne akarjunk senkinek megfelelni, csak magunknak. És senki, de senki kedvéért ne változtassunk a megjelenésünkön, ha mi ki vagyunk békülve a külsőnkkel. 


2016. február 4., csütörtök

5 fantasy film, amit minden lánynak látnia kell

1. Vampire Academy 

Richelle Mead amerikai írónő regényének filmváltozata 2014-ben debütált a mozikban. A történet, mint ahogy azt a neve is mutatja vámpírokról szól, de érdekessége, hogy nem a hagyományos vámpíros sztorik köszönnek vissza a filmvásznon. Mead valami olyat alkotott, ami számomra eddig hiányzott a vámpíros regényekből, filmekből. Nem csak a jó vs rossz vámpírokkal találkozhatunk, hanem egy fantasztikusan felépített világgal, ahol többféle fajjal ismerkedhetünk meg, ugyanakkor nem a cukormázas szerelmes vámpírsztoris változatban (mint a Twilight), hanem kőkemény és durva vámpírokat (is) kapunk, ugyanakkor olyan köntösben, ami bármelyik lány számára emészthető. Igen, ez egy igazi csajos film, ami egy különös középiskolában játszódik, úgy is mondhatnám, hogy a Harry Potter vámpírbőrbe csomagolt változata. 

2. Horns

A Horns, avagy Szarvak szintén egy regényadaptáció, mely Joe Hill azonos nevű művén alapszik. A főszerepben Daniel Radcliffet láthatjuk, akit remélhetőleg senkinek nem kell bemutatni. A Horns egy igazi dark fantasy, ugyanakkor az egész film a halhatatlan szerelmen nyugszik és egy olyan csattanóval zárul, amire senki se számítana. Az alkotás tökéletesen kimeríti a "nem minden az, aminek látszik" fogalmát és olyan kacskaringós szálon fut, hogy könnyedén a képernyőre ragasztja a tekintetünket. Plusz bónusza a filmnek, hogy a realitás tökéletes harmóniában jelenik meg az irreálissal. 


Ha jól emlékszem, nálunk Boszorkányvadászok néven dobták piacra a filmet. A klasszikus Jancsi és Juliska történet megspékelve egy jó nagy csavarral. Látványos jelenetek, vicces poénok, kemény srác és tökös csaj, akik ráadásul még testvérek is, na meg persze megannyi fegyver. Kell ennél több egy jó kis esti moziba? Tommy Wirkola tökéletesen egyesítette a mesét az akcióval és készített egy olyan filmet, amit még a srácok is élvezhetnek. Annak ellenére, hogy sokan lehúzták a művet, szerintem kimondottan jóra sikerült. Igazából nem szól semmiről, de éppen ezért jó. Egy egyszerű könnyed kikapcsolódásnak bőven megteszi. 


Egy újabb ismert történetet láthatunk szintén hatalmas nagy csavarral. A Maleficent, vagy Demóna a Csipkerózsika egy sajátos változata, ami a gonosz tündér szemszögéből mutatja be a jól ismert gyerekmesét. A sztorit annyira jól megcsinálták, hogy az ember nem képes nem azonosulni Demónával és megérteni tetteinek miértjeit, amire ugye az eredeti történetben nem igazán kapunk kielégítő választ. Az egész mozinak olyan a hangulata, hogy nem lehet megunni, a végén pedig a kötelező csavar egyszerűen tökéletessé teszi a történetet. Személy szerint ez az egyik kedvenc filmem, a 2014-es évből. 


A magyarul Varázslótanonc címen megjelenő mozi 2010-ben látta meg a napvilágot Jon Turteltaub rendező gyermekeként. Ezt a filmet is sok kritikus lehúzta, ami érthető is, mégis ugyanazt tudom mondani, mint a Hansel és Gretel esetében. Könnyed esti mozinak tökéletesen megteszi. A történeten átvonuló szerelmi szál pedig annyira szép és tiszta, hogy öröm nézni, amiből ráadásul duplán is kapunk. Balthazar (Nicolas Cage) olyan lehengerlően néz ki közel az ötvenhez, hogy már miatta megéri megnézni a filmet. Ehhez hozzá jön még Dave bénázása, amit olyan cukin művel, hogy nem lehet nem kedvelni ezt a mozit. A látványvilág meg már igazán csak hab a tortán. Persze senki ne számítson egy Harry Potterre, vagy egy Gyűrűk Urára, de nem is lehet egy kalap alá venni ezekkel a történetekkel. 

Trailerek elérhetőek a címekre kattintva. 

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters 

Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit (jelen esetben azt mondanám, hogy nagyon) a könyvtől. Katherine McNamara és Dominic Sherwood tökéletes párost alkotnak a filmvásznon, Alberto Rosende kifejezetten hitelesen formálja meg Simon-t (habár nekem Robert Sheehan-nal sem volt semmi bajom), Matthew Daddario-nál tökéletesebb Alec-et pedig akkor sem találtak volna, ha még 10 évig keresik. (Úristen, most komolyan! Láttátok azt a pasit?) A személyes kedvencem Emeraude Toubia, mint Isabelle és persze Harry Shum, aki korunk legmenőbb warlock-ját, Magnus Bane-t formálja meg. Mivel nem akarok spoiler-ezni többet nem is mondanék a sorozatról, inkább csak ajánlani tudom mindenkinek. Trailer itt

2. The Secret Circle 

Szintén egy regényadaptációval van dolgunk, mégpedig a Vampire Diaries szerzőjének, L. J. Smith-nek a tollából. Annak ellenére, hogy a sorozat csak egy évadot élt meg és 2011-2012 között futott , még mindig nagy kedvenceim közé tartozik. Itt is, mint a Shadowhunters-nél eltéréseket találhatunk a regény és a sorozat között, de ez csöppet sem vesz el az alkotás értékéből. A szereplőgárdában olyan arcokkal találkozhatunk, mint Britt Robertson (The Longest Ride, Tomorrowland, The First Time), Thomas Dekker, vagy a H2O-ból ismert Phoebe Tonkin. A sorozat a boszorkányság, a családi titkok, a szerelem, az ármánykodás és a féltékenység legmélyebb bugyraiba kalauzolja el a nézőket. Vigyázat, én olyannyira ráfüggtem anno, hogy a sorozatnak köszönhetően majdnem tökéletesre csináltam meg a listening tesztemet a nyelvvizsgán. :D Trailert itt találod

3. Grimm 

Az amerikai NBC csatornán debütált a sorozat még 2011-ben. A legtöbb karakterrel találkozhattunk már a mesekönyveinkben, mivel a Grimm alapját a jól ismert mesehősök adják, akik a sorozat szerint a valóságban is léteznek. Részről részre Nick Burkhardt nyomozó életét követhetjük nyomon, aki a legendás Grimmek leszármazottja, és akinek fenn kell tartani a rendet a mitikus lények és az emberek világa között. Ha érdekel, megkukkanthatod itt

4. Charmed 

Oké, oké, eléggé retró, de sosem tudtam megunni, és az utolsó 1-2 évadot leszámítva (ami nekem már nagyon elfajult volt) bizony-bizony mind a mai napig élvezettel tudom nézni. Az Aaron Spelling rendezésében 1998 és 2006 között futott sorozatot nálunk Bűbájos boszorkák címen sugározták, ha az emlékezetem nem csal csütörtök délutánonként (de erre azért nem vennék mérget). A történetet talán nem kell bemutatnom senkinek, ha mégis, ide kattintva utána olvashatsz, ezen a linken pedig a trailert találod. 


5. Misfits 

A google szerint Kívülállók címen futott kis hazánkban a sorozat, habár pont ez az a show, amit vétek szinkronosan nézni (én mondjuk egyiket sem nézném úgy, de kinek hogy). Még 2 éves angliai kalandom során figyeltem fel a sorozatra és nagyon a szívemhez nőtt. Az egész világa annyira angol, hogy ha valaki nem járt még ebben az országban nézze meg ezt a sorozatot, és megtudja, hogy milyen az igazi Anglia. A beszédstílus, a hangulat, a látványvilág annyira tipikusan angol, hogy az már-már beleillene egy UK-t reklámozó videóba. A színészekről nem sokat tudok mondani, magyar berkekben úgysem valami ismertek, szóval felesleges is lenne. (Leszámítva az első pontban említett Robert Sheehan-t). A show lényege, hogy pár fiatal egy különös vihar hatására különleges képességekre tesz szert, és többet nem is árulok el. Csak kemény-fenekű embereknek ajánlom, mert ha egyszer ráfüggsz, onnan nincs visszaút. Ja, és ha szinkronosan nézed akkor vedd úgy, hogy megerőszakolod a sorozatot. Trailerért katt ide




5 dolog, amit csak a csajok értenek


1.      A nap legjobb része, amikor leveheted a melltartódat


Nincs is jobb érzés annál, amikor hazaérve ledobhatod magadról a melltartódat. Habár azt mondják, hogy a megfelelően megválasztott és minőségi melltartóknak nem szabad kényelmetlennek lenniük, azért lássuk be, a legtöbben nem tehetjük meg, hogy több tízezreket otthagyunk egy-egy márkaboltban egy melltartóért. Így beérjük az olcsóbb, kevésbé minőségi darabokkal. Kicsit vág, kicsit kényelmetlen, kicsit csúszkál, de legalább megússzuk 2000 forint alatt és egy olcsóbb darab is tud nagyon szexi lenni. A hátulütője, hogy bizony egy hosszú nap, vagy egy átbulizott éjszaka után a legcsodálatosabb érzés a hátunk mögé nyúlni és kipattintani a melltartócsatot és belebújni egy három számmal nagyobb pólóba, amiben szabadon mozoghatunk.

2.      Hajszálak tömkelege

Melyik lány ne ismerné a hajszál mizériát? Hajszálak a tusolóban, az ágyban, a szendvicsedben, de még a bugyidban is, arról nem is beszélve, hogy a pasid szája is tele megy velük, ha együtt alszotok. A sunyi kis szálacskák ott vannak mindenhol, eldugítják a lefolyót, vagy a porszívót és hiába minden, csak hullnak és hullnak, mintha valaki megparancsolta volna nekik. Napi 150-200 hajszál elhullatása természetes folyamat, úgyhogy hölgyeim, porszívózásra fel.

3.      Sminkfoltok a legkülönfélébb helyeken

Szemfesték a törölközőn vagy a párnahuzaton, alapozó a garbó nyakán, dezodorfolt a fekete felsőkön, a rúzsfoltokról nem is beszélve. Sosem lehet eléggé vigyázni, és a legtöbben egyszerűen hozzászokunk, hogy a női lét sminkfoltokkal jár.

4.      Hullámcsatok mindenhol, úgy értem MINDENHOL

Az állatok a saját szagmintájukkal jelölik meg a területüket, mi lányok a hullámcsatokkal. A legkülönbözőbb helyeken pakoljuk le őket, legyen az a kád sarka, vagy a legjobb barátunk íróasztala. De találhatunk a kabátzsebünkben, a táskánk alján, a sor pedig végtelen, csak a fantáziánk szabhat határt neki.

5.      Cipők. Egyszerűen csak cipők, de azokból nagyon sok.


Egy nőnek töménytelen mennyiségű cipőre van szüksége. A csizmától a papucsig, mindegyikből többfélét kell magunkénak tudnunk. Ez valahol presztízs kérdés is, mint a pasiknál a műszaki kütyük. Nekünk meg cipőkre van szükségünk, hogy boldogok és elismertek legyünk a nő társadalomban. Na de mennyire is? Magas sarkúra, lapos talpúra, nyitott orrúra, hosszú szárúra, egyre, ami megy a fekete rucinkhoz, egy másikra, amit farmerhez húzunk fel, balerinára, tornacipőre, szaladgálósra, csili-vilire, kényelmesre, szexire, ami kényelmetlen ugyan, de jól mutatunk benne, és akkor még nem is mondtam sokat. A felsorolást lehetne még fokozni, kinek-kinek a saját ízlésvilágához igazítva. De hölgyeim, olyan szerelem ez, ami biztosan a sírig tart, nincs igazam?