Ugrás a fő tartalomra

Legyünk környezettudatosak!

Arra kerestük a választ, hogy vajon mit gondolnak a debreceniek városuk környezetéről. 

Amint meglátták, hogy kamerával, mikrofonnal közeledünk feléjük, valahogy mindenki megszaporázta a lépteit, vagy a mobiljukat kezdték nyomogatni, esetleg kitartóan figyelték a főiskola előtti munkálatokat. Mégis sikerült pár embert megszólaltatnunk.

A Kossuth-téren beszélgettünk idősebbekkel, fiatalokkal egyaránt. Kérdezgettük őket a szelektív hulladékgyűjtésről, a város tisztaságáról, és kértük őket, fogalmazzák meg, mit tennének, tesznek a tisztább környezetért. 

Egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy kevés szelektív kukát látnak Debrecenben, azokat is csak a nagyobb, forgalmasabb helyeken. S míg egy kisebb városban, faluban fokozottan ügyelnek a tisztaságra, addig a cívis- város egy-egy péntek vagy szombat esti buli után úgy fest, mintha valamiféle hadsereg vonult volna át rajta. Cigarettacsikkek a kukák körül, eldobált üvegek és zacskók az egyik szórakozóhelytől a másikig. 

Az interjúalanyok úgy gondolták, hogy az óvodában el kellene kezdeni a szelektív hulladékgyűjtésre való tudatos nevelést. Hiszen a gyermekeket bele kell nevelni ebbe az életformába. Azt is felvetették, hogy hiába próbálkoznak az óvoda-pedagógusok efféle célirányos neveléssel, ha a gyermek, otthon nem ezt látja, hamar kioltódik belőle az egyébként hasznos minta. 

Beszélgettünk vidéki fiatallal is, aki elmondta, hogy otthon külön válogatják a hulladékot, hiszen a szerves háztartási hulladékot könnyedén fel tudják használni a kertben, virágos kertben. 

Hosszasan időztünk a Kossuth-téren, figyeltük az elsuhanó embereket, a röpködő cigarettacsikkeket, a „véletlenségből” el-elhullajtott zsebkendőket. Megfigyeltük a kukák közelében a széllel táncoló zacskókat, papírdarabokat. 

Azt is láttuk, hogy a közmunkások rendíthetetlenül szépítik a parkokat, a szemetes kocsik telerakva ide-oda furikáznak. 

Láttunk szelektív kukákat is, de nem sokat és azok sem voltak olyan helyen, hogy könnyen feltűnjön az átlagos bámészkodónak, vagy éppen a munkájába siető polgároknak. 

De ez természetesen csak Debrecen város központja. Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a központtól távolabb eső utcákban, lakónegyedekben. 

Kérésünkre egy fiatalember elmondta, hogy ahol ő lakik – Debrecen külvárosában – vannak ugyan szelektív kukák, mégsem használják azokat rendeltetésszerűen. Vagy szeméthalom tornyosul mellette, vagy megpróbálnak másfajta hulladékot is a kukákba tuszkolni. 

Azt is elmondta, hogy véleménye szerint nem csak a fiatalok szemetelnek, látott már idősebbeket is szemetelni, s a többi interjúalanytól is ezt a visszajelzést kaptuk. 

Vagy ilyen, vagy olyan véleménye mindenkinek volt a témáról, s biztatóan inkább érveltek a szelektív hulladékgyűjtés mellett, mint ellen. Arra a kérdésre, hogy rendszeresen végzik-e ezt a fajta környezettudatos tevékenységet, többnyire azt a választ kaptuk, hogy időnként. 

A lakosságot leszámítva nagyon sok szervezet és magán személyek is érvelnek a szelektív hulladékgyűjtés mellett, melynek több formája ismeretes. 

Az Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. 2004-ben alakult, s jelenleg a hozzájuk tartozott vállalatok száma meghaladja a 400-at. Az Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. egy nyitott szervezet, melyhez bármely e-hulladék hasznosításra kötelezett iparági szereplő csatlakozhat.

Tóth Zoltán, a szervezet ügyvezető igazgatója elmondta: „A világon évente körülbelül 40 millió tonna ipari hulladék képződik. Ennek a negyede Európában, körülbelül 10 millió tonna, és ebből Magyarország körülbelül 120-130 ezer tonnával vesz részt. Ezzel körülbelül 30–40%-a a hulladéknak nem az utcára, nem a lerakókba, hanem újrahasznosításra kerül”.

Az Electro-Coord Magyarország megalakulása óta több mint 100 ezer tonna elektronikai hulladék begyűjtéséről és újrahasznosításáról gondoskodott.

Országos gyűjtőpont-hálózat fontos részét alkotják a barkácsáruházak. Ezeknek vannak  kül- és beltéri tárolóik, melyek az elromlott kisgépeiket leadni szándékozó vásárlók részére megkönnyítik a leadást. E hulladékokat lakossági hulladékudvarokban is szállíthatjuk. 

A szervezet fontosnak tartja, hogy folyamatos jelleggel tájékoztassa a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról. Ennek jó példája a „Hozd vissza, Magyarország!” nevű kampány, melyet az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft.-vel közösen szerveznek, vagy a CECED Magyarországi egyesüléssel együtt szervezett Forgó Morgó energiahatékonysági kampány.

A környezettudatos életmód tehát nem megvalósíthatatlan, hiszen szervezetek, ingyenesen használható szelektív kukák, különböző kampányok segítik azt. 

Ha mindannyian összefogunk, és segítjük ezeknek a szervezeteknek a munkáját, akkor sokkal tisztább és egészségesebb környezetben fogunk élni. Az interjúalanyok elmondásai alapján erre szükségünk van, hiszen még messze állunk a környezettudatos életstílustól. De az Electro-Coord és a hasonló szervezetek nagyon sokat segíthetnek ennek az életmódnak a kialakításában, ha az emberek kellő nyitottsággal és elhatározással fordulnak feléjük. 


http://www.licium.hu/jelen-let/legyunk-kornyezettudatosak.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá