Ugrás a fő tartalomra

A kamera lencséje mögött

Varga József hobbi-fotós a fotográfia rejtelmeibe kalauzol el bennünket. 

Ma már mindenki hódolhat a művészet eme válfajának, akár egy kisebb kategóriás fényképezőgéppel is. A fotózást a 20. század eleje óta tartják a hatodik művészeti ágnak, mégis azt mondhatjuk, hogy fénykorát napjainkban, a digitális korban éli. 

Minek a hatására kezdtél el a fényképészettel foglalkozni?


Mindig is lenyűgöztek a szép fotók, ahogy egy adott pillanatot megragad a fotós és ezt az érzést megpróbálja minél jobban átadni egy képen a szemlélőnek. Egyik barátomon keresztül ismerkedtem meg valakivel, aki pár éve komolyabban űzi ezt a hobbit és már több kiállítása is volt. Azt hiszem, igazán az ő művei láttán kezdett el jobban érdekelni ez a művészeti ág.

Milyen régóta űzöd ezt a hobbit?

Amióta van kamerás mobiltelefonom, azóta fotózgatom, mint ugyebár mindenki más. Egy szűk éve vásároltam egy "normális" gépet, amivel meg lehet örökíteni a sok bohóckodást, amit a haverokkal csinálunk. Körülbelül egy fél éve nem csak a baráti társaság megörökítésére, hanem inkább művészibb képek készítésére használom, amikor kedvem van fotózni, vagy megszáll az "ihlet".

Milyen típusú képeket készítesz?

Képeim javarészt tájképekből állnak, bár kacsintgatok másfelé is. Amint sikerül vásárolnom egy komolyabb tükörreflexes gépet, jobban belevetem magam többféle ágba, hogy kiderüljön, mi is az igazán testhez álló a számomra.

Tanultad valaha a fotózást, vagy saját magad jöttél rá a fortélyokra? Esetleg használtál valamilyen oktató segédanyagot?

Soha nem tanultam iskolában sem konkrétan a fotózást, sem pedig olyan műfajt, aminek bármi köze is lenne ehhez az irányzathoz. Mára már eléggé elterjedt az internet és valahol azt olvastam, hogy ami nincs az interneten az nem is létezik. Na persze azért tudjuk jól, hogy ez nem így van, de ez a vicces szlogen is utal arra, hogy mennyire sok mindent rejt magában a világháló, ami persze hasznos is tud lenni. Aki a közösségi hálókon való "lógáson" kívül valamilyen tudás birtokába szeretne kerülni az egyszerűen megteheti. Több fotózással kapcsolatos oldal és fórum is van, ahol hasznos információk cserélnek gazdát, így én is javarészt innen művelődöm és folyamatosan gyűjtöm az információkat a fotózással és az utómunkákkal kapcsolatban egyaránt.

Milyen programokat használsz annak érdekében, hogy látványosabbá varázsold a képeidet?

Többféle grafikai program is a rendelkezésemre áll, és az adott képtől függ, melyeket használom. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy használom az Adobe által gyártott és elég ismert Photoshop nevű programot is. Erről megoszlanak, a vélemények van, aki szerint az, az igazi fotós, akinek nincs szüksége semmilyen programra, de az is egy tény, hogy nincs, olyan fotó melyet egy kis utómunka ne varázsolna még szebbé. Általában kontraszt-javítást, méretre vágást, élesítést és mélységélességet és olykor színtelítettséget módosítok, de van, hogy más dolgokhoz is hozzá kell nyúlni a megfelelő végeredmény érdekében. Emellett, van, hogy a képeim nem a valóságot tükrözik és kezdenek elmenni a digitális illusztráció irányába, de pont ez adja meg az adott kép szépségét, legalábbis nekem.


Mit jelent számodra a fotózás? Pusztán hobbi, vagy valami több?

Jelenleg számomra ez egy hobbi mely kikapcsol, megnyugtat és lenyűgöz. Viszont komolyabban is érdekel.

Szeretnéd-e a jövőben magasabb szinten űzni ezt a mesterséget?


Mint már említettem szeretnék komolyabb felszerelést vásárolni és elvégezni egy Fotográfusképzést is, hogy magasabb szinten űzhessem ezt a műfajt. Sajnos a közelben nincs ilyen képzés, valamint nem kevés összeg maga a tanfolyam sem, és ehhez még hozzá jönne az utazás és az egyéb költségek is.

Tudom, hogy létrehoztál egy blogot, ahol a munkáidat tekinthetik meg az érdeklődők. Elárulnád az elérhetőségét?

Kezdetben a facebookra töltöttem fel a képeimet aztán úgy döntöttem, hogy létrehozok egy oldalt ahol a képeim megtalálhatóak és bárki számára megtekinthetőek. Gondolkoztam többféle megoldáson végül egy ingyenes blog mellett döntöttem. A yocookafoto.blog.hu oldal, ahol mindenki megtekintheti a képeimet. Mivel a web-programozási tudásom szinte semmi, ez tűnt a legegyszerűbbnek. Közben ismét az internet segítségével elkezdtem tanulgatni a webdesign-t és készülőben van az új sablon, ami teljesen egyedi lesz.



(http://www.licium.hu/media/a-kamera-lencseje-mogott.html)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

5 fantasy sorozat, amire rá kell függnöd

1. Shadowhunters  Cassandra Clare Mortal Instruments címet viselő regénysorozatából több-kevesebb sikerrel film is készült, mely az első regényt, a City of Bones-t, avagy a  Csontvárost hivatott feldolgozni. A csúfos bukás után egy ideig úgy tűnt, hogy le kell mondanunk arról, hogy viszontláthatjuk kedvenc árnyvadászainkat a képernyőn, a Freefrom (leánykori nevén abc family) csatorna jóvoltából azonban mégis csak találkozhatunk velük. A szereposztás teljesen új, és véleményem szerint sokkal jobb, mint a City of Bones-é volt, ráadásul a történet is kapott olyan kiegészítő elemeket, melyek a regényben nem voltak ugyan benne, de egy sorozatnál teljes mértékben megengedhetőek, ráadásul így sokkal látványosabbra és akció-dúsabbra sikeredhetnek a részek, és még a könyvek rajongóit is érhetik kisebb-nagyobb meglepetések. A Shadowhunters minden bizonnyal 2016 egyik legnagyobbat szóló sorozata lesz azok számára, akik képesek elfogadni, hogy a filmes változat mindig eltér egy picit ( jelen

A démon és a gyilkos második részlet

Próbáltam közelebb férkőzni a bámulat tárgyához, de az emberek olyan masszív sorfallá préselődtek össze a Higgins ház előtt, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Jaden szorosan állt mögöttem, s hiába volt jóval magasabb nálam, biztos voltam benne, hogy ő sem tudja kisilabizálni, hogy mi történt. Habár a szemeimen keresztül nem szerezhettem használható információkat, a füleim nem hagytak cserben. A jajveszékelések, a sikítások és egy asszony szívfacsaróan keserves sírása arra engedett következtetni, hogy valamiféle baleset történhetett. Talán gázmérgezés, vagy hasonló. –         Nem látok semmit – fordultam bosszúsan Jaden felé. –         Húzzunk innen! – utasított, anélkül, hogy reagált volna a bosszankodásomra. Nem mozdultam. Nem akartam menni. A kíváncsiságom képtelen lett volna engedni, hogy akár egy lépéssel is távolabb kerüljek az esemény színhelyétől. –         Aubrey, kérlek! – mondta elgyötörten. Soha az életben nem szólt még így hozzám. Két szó volt csupán, de m

Kendőzetlenül, őszintén... Így született a könyvem, így születtem én

No! Csak rávettem magam, hogy megírjam ezt a posztot, habár még magam sem tudom, hogy mit szeretnék, pontosabban, hogy mit kellene írnom. Meglepő, de amint szétfutott a hír, hogy megjelent az első regényem, egyre többen keresnek fel azzal, hogy segítsek nekik elindulni az íróvá válás rögös útján. Segítenék én szívesen, ha tudnék biztos receptet. De, mivel ilyen tudás még véletlenül sincs a tarsolyomban, ezért inkább leírom, hogy én személy szerint hogyan csinálom. Nem fogok olyan klisékkel kezdeni, hogy olvass sokat. Erről már azt hiszem írtam ezen a blogon (vagy valamelyik másik blogom egészen biztosan) és ezt egyébként is tudja mindenki. Nem járja, ha valaki többet ír, mint olvas. Legalábbis, szerintem. Úgy gondoltam, hangzatos „így csináld” helyett, inkább írok magamról. Kendőzetlenül, őszintén… Szóval, hadd szóljon! Mikor elkezdtem írni a Kavargó Rózsaszirmok című regényemet, még 19 éves kis újságírótanonc voltam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Imá